Termékek
Kezdőoldal
DR. IMMUN Masszázsolajok
Masszázs Tudástár
A masszázs eredete
A masszázs hatása
Mikor ne masszírozzon?
A masszázs szabályai
Felkészülés a masszázsra
Masszázs alapfogások
A masszázs menete
Aromaterápia
Anatómiai ismeretek
Reflexológia
Fej- és Arcmasszázs
Hátmasszázs
Haramasszázs (has)
Csonthártya masszázs
Nyirokmassázs
Prosztata masszázs
Önmasszázs
Szegment masszázs
Köpölyöző masszázs
Frissítő masszázs
Fogyasztó masszázs
Anticellulitisz masszázs
Gyógymasszázs
Sportmasszázs
Székmasszázs
Szexmasszázs
Kismama masszázs
Babamasszázs
Hangmasszázs
Ajurvédikus masszázs
Lávaköves masszázs
Lomi-lomi masszázs
Penczel masszázs
Svédmasszázs
Kínai masszázs
Finn masszázs
Japán masszázs
Shiatsu
Reiki
Thai masszázs
Tibeti masszázs
Yumeiho masszázs
Do-in masszázs
Masszázs és egészség
Advertisment:
A vizeletkiválasztó rendszer

A vizelet képzését a páros vesék végzik. Az elvezetésben a vesékhez tartozó húgyvezetékek (ureterek), majd a húgyhólyag és húgycső vesznek részt. Férfiakban a prosztata (régiesen: dülmirigy) a húgyhólyag alatt, a húgycső kezdeti szakasza körül található.

Élettani működése az ondóváladék egy részének termelése, jelentőségét a vizeletürítés során az adja, hogy a növekvő életkorral egyre gyakoribbá váló megnagyobbodásával (ún. BPH) a vizelet ürülését akadályozhatja. A vesék a szervezetben található folyadéknak és a benne oldott ionok mennyiségének, a szervezeti pH-nak fő szabályozói. A salakanyagok bizonyos részét (pl. karbamid) eltávolítják, hormonokat (pl. eritropoetint a vérképzéshez, renint a vérnyomás szabályozásához, kalcitriolt a Ca++-anyagcseréhez) termelnek. A szervezet víztereinek állapotát bonyolult érzékelő mechanizmus észleli, a veseműködés befolyásolásával idegi- és hormonális hatások szabályozzák.

A vese működése szerint a következő részekre osztható: a vizeletkiválasztó veseállomány (glomerulus, tubulus, intersticiális tér), a vizeletelvezető húgyutak (vesekelyhek, melyek a vesemedencébe vezetnek). A vizeletkiválasztás két alapvető mechanizmusa a glomeruláris szűrlet képzése és a tubuláris folyadék visszaszívása. A glomeruláris szűrletet az ún. clearence jellemzi: ez a plazmából időegység alatt eltávolított anyagok mennyiségére utal. A klinikai gyakorlatban mérésére a kreatinin-clearence meghatározása használatos. A clearence csökkenése a vesefunkció károsodásának egyik legfontosabb bizonyítéka. A glomeruláris filtráció az anyagok mérete és elektromos tulajdonsága alapján történik. A fehérjék negatív töltése gátolja a glomeruláris membránon való átjutásukat. A membrán immunológiai vagy gyulladásos okból történő károsodása esetén a fehérjék filtrációja növekedhet, fehérjevizelés (proteinuria) léphet fel. Naponta mintegy 180 liter folyadékot szűrnek át a vesék, de ennek csak mintegy 1%-a kerül vizelet formájában kiürítésre. A folyadékháztartás megfelelő szabályozása döntő a keringési rendszer egyensúlya szempontjából. A glomerulusok által kiválasztott iongazdag oldatból a szervezet számára szükséges anyagok a tubulusokban "szívódnak vissza", a vesék ezáltal befolyásolják a Na+-, K+-, Cl--, Ca++-bikarbonát és foszfátforgalmat. A szabályozás elve, hogy a felhasználással fordított arányban legyen a kiválasztás. A fenti működés szoros hormonális és idegi kontroll alatt áll.
A fehérjékhez kötődő anyagok nem filtrálódnak, kiválasztásuk a vizelettel energiaigényes "kipumpálás", az ún. szekréció útján történik.

A vesék másik fontos feladata a sav-bázis egyensúly fenntartása. A szervezet működéséhez elengedhetetlen a normális artériás pH, amelynek viszonylag állandó értéke 7,38-7,42. A vesék ezt a szintet a különböző nefronszakaszokban történő H+-szekréció befolyásolásával szabályozzák. HCO3- visszaszívásával megakadályozzák a bikarbonátveszteséget, és új bikarbonátot is szintetizálnak. A vizelet, elhagyva a vesemedencét, az ureterekbe, majd a húgyhólyagba kerül. A vizeletelvezető rendszert átmeneti (ún. tranzicionális) hám borítja. A hólyagban átmenetileg tárolt vizelet ürítését a húgycső kezdeti szakaszán kettő záróizomgyűrű befolyásolja: egyikük nem áll akaratlagos beidegzés alatt, míg a külső gyűrű működése akaratlagosan szabályozható. A záró mechanizmus sérülése esetén akaratlan vizeletvesztés (ún. inkontinencia) alakul ki, nőknél a rövidebb húgycső és a prosztata hiánya miatt gyakrabban.
A húgyúti szervek leggyakoribb betegségei a gyulladások, kialakulhat húgyúti kövesség, akaratlan vizeletvesztés (ún. inkontinencia), a prosztatatúltengés (BPH), ill. a húgyúti szervek daganatos betegségei.


Az ún. alsó húgyutak (húgyhólyag, húgycső) gyulladásos folyamatai - Hólyaghurut (Cystitis)


Egyedüliként jellemzően a nők betegsége, férfiban mindig a prosztata gyulladásával (prosztatitisz) együtt fordul elő. Rendszerint a rövid női húgycsövön át felszálló fertőzés következtében jön létre, leggyakrabban az anatómiailag közel levő hüvely gyulladása képezi a betegség kialakulásának alapját. A környező nyirokerek útján is érkezhet kórokozó, ill. ritkán a vese felől leszálló fertőzés is kialakulhat. Gyakran látjuk a vizeletelfolyás akadályozottsága esetén (pl. BPH-ban) kialakuló vizeletrekedés esetén, húgycsőkatéter viselése alatt vagy után. Speciális formái a kismedence daganatos betegség miatti besugárzása után kialakuló ún. sugárcystitis, ill. az ismeretlen eredetű interstitialis cystitis. Menopausa után levő idősebb nők betegsége az ún. ösztrogénhiányos cystitis.
A hólyaghurutnak heveny (akut) és idült (krónikus) formáját különíthetjük el. Tünetei: gyakori, sürgető vizelési inger, akaratlan vizeletcsepegés, fájdalmas vizelés, hólyagtáji görcsök. Általában nem jár lázzal. A krónikus kórforma tünetei általában enyhébbek. Interstitialis cystitis esetén tünet lehet a vérvizelés is. Ösztrogénhiányos cystitisben enyhébb tünetek jelentkeznek a szeméremrés viszketésével, hüvelyszárazsággal együtt. A diagnózist a jellegzetes panaszok és a vizeletben lelt fehérvérsejtek kimutatása alapján állapíthatjuk meg.


Húgycsőgyulladás (Urethritis)

Leggyakrabban nemi úton terjedő fertőzés következménye, okozói között a legsűrűbben előforduló baktériumok a Gonococcusok, Chlamydia trachomatis, Ureaplasma urealyticum, Mycoplasma- fajok. Gyakori kórokozó protozoonok a különböző Trichomonas- fajok, melyek a meleg vízben is életképesek lévén, akár közös fürdővíz használatával is terjedhetnek. Gombák, különböző herpesvírusok szintén lehetnek húgycsőgyulladás okai. A kezelés elégtelensége esetén a fertőzés idültté váló gyulladások (hólyaghurut, férfiaknál prosztatagyulladás) alapját képezheti. Heveny és idült formái különíthetők el, az idült kórkép általában férfiak betegsége, idült prosztatagyulladás mellett alakul ki. Tünetei: vizeléskor égő húgycsőfájdalom, csípő érzés, folyás a húgycsőből. A krónikus forma tünetei általában enyhébbek. A diagnózist a klinikai tünetek és a húgycsőváladék mikroszkópos vizsgálata, esetleg mikrobiológiai tenyésztése után hozzuk.


Húgyúti kövesség

Az anyagcsere végtermékeinek, a szervezet számára felesleges ionoknak, vegyületeknek egy része oldott formában a vizelettel ürül ki. A vizeletben levő sók oldatban való tartása a vizeletkiválasztó rendszer egyik alapvető funkciója. E funkció zavara vesekőképződéshez vezethet, mely Magyarországon a lakosság 3-4%-ában fordul elő.
A kövek elhelyezkedésétől, méretétől, kémiai összetételétől, számától függően különböznek a panaszok, tünetek, a betegség diagnosztikája, terápiája, esetleges megelőzése.
A kövek kémiai szerkezetük szerint lehetnek Ca-oxalát tartalmúak (monohidrát és lazább szerkezetű dihidrát), magnéziumammóniumfoszfát- tartalmúak (ún. struvitkövek), húgysavkövek, cisztinkövek; egykomponensűek vagy vegyesek (mikor a fentiekből több típus együttesen alkotja). A kőképződés többlépcsős mechanizmusú: a vizelet valamely ok(ok)ból túltelítődik az adott ionra, abból előbb-utóbb ún. góc "sűrűsödik össze" kőmagot képezve, a további túltelítettség miatt megindul a kő növekedése, felületére újabb és újabb rétegek lerakódása. Ca-oxalát-tartalmú kövekkel találkozunk leggyakrabban, képződésük döntő eleme a vizelettel történő fokozott Ca- és oxalátürítés. Előbbinek okai a fokozott béli Ca-felszívódás, csökkent vesei visszaszívódás, fokozott csontfelszívódás (mellékpajzsmirigy- túltengésben) lehetnek, utóbbi enzimhiány miatti oxaláttúltermelődés vagy megnövekedett béli felszívódás következtében alakul ki. Fontos faktor a rendszertelen, kis mennyiségű folyadékfogyasztás, mely hozzájárulhat a "sűrűbb", ionokban túltelített vizelet kialakulásához, ezáltal a kőképződéshez. Megelőzésében diétás megszorításokat javaslunk: a napi felvett Ca mennyiség a 600 mg-ot, a Na-mennyiség a 100 mmol-t, az oxalátbevitel a 2 g-ot nem haladhatja meg. Oxalátban gazdag ételek a tojás, tea, csokoládé, mogyorók, spenót.


A vesekövesség tünetei

A vizeletelfolyási akadályt, vese-üregrendszeri tágulatot nem okozó vesekövek sokáig tünetmentesek lehetnek (pl. kehelyvégkövek). A panaszok mértéke függ a kő helyzetétől, nagyságától, alakjától, felületének minőségétől, attól, hogy vándorol-e, okoz-e pangást, illetve, hogy van-e egyidejű húgyúti fertőzés. A kis, mozgó kövek jelentkeznek általában hirtelen, heves tünetekkel. A vezető tünet a mozgástól független deréktáji fájdalom, gyakran a herék vagy nagyajkak felé sugárzó vesetáji görcs, sokszor reflektorikus hányingerrel-hányással. A görcs kialakításában az üregrendszeri nyomás fokozódása mellett az ureter simaizom-falának görcse is szerepet játszik. Gyakori az általában szemmel nem láthatóan véres vizelet (mikrohematúria), főleg az érdes felszínű oxalátkövek ürülésekor. Látható vérvizelés esetén a vizelet 1000 ml-ében 1 ml-nél több vér van.
Diagnózis: fizikális vizsgálat, majd a kő pontos helyzetének felmérése különböző radiológiai módszerek segítségével. Elsőként általában ultrahangvizsgálatot (UH) végzünk, hiszen ezzel a kő anyagától függetlenül kimutatható, és a veseüregrendszer tágulata, valamint a többi szerv viszonya (pl. prosztata mérete) is megítélhető. Hátránya, hogy ureterben levő kövek csak ritkán láthatók, mert az egyéb hasi szervek "eltakarják" a húgyvezetéket. Az ún. natív röntgenfelvételen az összes kő 85-90%-át képező, röntgenárnyékot adó köveket láthatjuk. Az urográfia során a vese által kiválasztott intravénás kontrasztanyag "rajzolja ki" a vizelet útját a röntgenfelvételen, jelezve az ürülő követ. A húgysavköveket a kontrasztanyag körülfolyva, negatív árnyék formájában tünteti fel. Hazánkban kevéssé hozzáférhető a rutin vesekődiagnosztika számára az ún. spirál-CT-vizsgálat, mely szinte 100%-os biztonsággal ábrázolja a vizeletelvezető rendszert és annak eltéréseit. Az elkülönítő kórismézésben fontos a mozgásszervi betegségektől, vakbélgyulladástól, epeköves görcstől való megkülönböztetés.


Méretük vagy elhelyezkedésük alapján ESWL-re nem alkalmas kövek kezelésére műtétre lehet szükség: napjainkra az emiatt végzett nyílt feltárásos műtétek száma minimálisra csökkent. Ehelyett ún. percutan nephrolithotripsia (PCNL) útján, vékony endoszkópos eszközzel a bőrön át a vese üregrendszerébe jutva; vagy az ún. ureteroscopia során "alulról", a húgycsövön át a hólyag felől az ureterbe "nyúlva" zúzzuk, távolítjuk el leggyakrabban a panaszt okozó követ.

Spontán kőtávozással vagy kőeltávolító műtéttel a kőképződést fenntartó ok nem szűnik meg, csak az aktuális panaszokat okozó elváltozás eliminálódik. Vesekövesség esetén fontos a megelőzés, az újabb kő képződésének meggátlása. A vesekövességet kialakító összetett kóros folyamatok befolyásolása azonban tartós kezelést, szoros megfigyelést igényel. Fontos a folyadékbevitel növelése, a kőalkotók bevitelének diétás megszorítása, rendszeres testmozgás, a gyulladásos jelek észlelésekor a mihamarabbi antibiotikus kezelés, ajánlott a fentebb leírt Stromic vagy Rowatinex kapszulák néhány hétig tartó kúraszerű szedése.

Dr. Bánfi Gergely

http://www.medimix.hu/cikk.php?cid=208

 
Egyéb információk
Nagyker. partnerek
Munkatársakat keresünk!
Bannercsere
Link regisztráció
Hajhullás ellen
Advertisment:
Vásárlói vélemények
Szemölcs, tyúkszem
Reuma ellen
Advertisment:
DR. IMMUN hajkúra
Advertisment: